5. fejezet

-Szia! - Köszöntem pusztán udvariasságból. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy hogyan néz rám.

-Lenne kedved egy randihoz? - Mondta ki egyenesen és nyíltan.

-Nem. - Válaszoltam határozottan. Én? Vele? Randizni? Ki van zárva! Soha, soha, soha.

-Ha meggondolnád magad... - Elővett egy papírlapot a zsebéből, és ráírt egy telefonszámot.

-Nem fogom meggondolni magam. - Szögeztem le. - És különben is... Neked már van barátnőd.

-Arra a hisztis szajhára gondolsz? A kedvedért bármikor dobom.

-Kristen... - Súgta a fülembe Rania. - Miért nem mondasz neki igent? - Kacéran Chrisre pillantott, aztán olyan hangosan, hogy biztosan ő is hallja, hozzátette: - Én biztos igent mondanék.

Az egy dolog, hogy neki bejön ez a fiú. Na, de azt hogy gondolja, hogy majd én nagyon szívesen fogok vele járni? Előbb mennék megkeresni az apámat.

-Szóval, Kristen? Elveszed? - Nyújtotta felém a papírt. Én csak megráztam a fejem. - Te tudod...

-Rania, én megyek. Majd reggel találkozunk.

Hátat fordítottam nekik, és elindultam a kijárat felé. Nem voltam hajlandó tovább hallgatni Christ. Ennyi is épp elég volt belőle. Alig vártam már, hogy ismét Richivel lehessek, és elfelejthessem, mi történt az előbb.

Amint befordultam a következő kanyarban, beleütköztem valakibe, és elestem. Az illető felsegített.

-Elnézést. - Motyogtam magam elé.

-Egy olyan szép lánynak, mint te, nem kell bocsánatot kérnie. - Hallottam Chris hangját. Remek! Nem tud leszállni rólam?

Megpróbáltam kikerülni, de ő elém állt. Szánalmas, gondoltam magamban. Megfordultam, és elindultam a másik irányba. Ám ő elkapta a karomat, és maga felé fordított.

-Igen? - A hangom bosszús volt. - Mit szeretnél?

-Az előbb már mondtam. - Mosolygott még mindig, mint egy vadalma.

-Én meg azt mondtam, nem. - Megpróbáltam kiszabadítani a kezemet a szorításából, de nem hagyta. - Elengedsz?

-Előbb mondj igent! - Kérlelt. Milyen szinten van ennek a felfogása? Miért nem lehet megérteni elsőre? Ja, persze! El van kényeztetve. Mindig, mindent megkap, amit akar.

-Eressz el! - Kiabáltam, de ő csak a fejét rázta.

-Azt mondta engedd el! - Richi pont jókor jött. Ahogy mellém ért, kicsavarta Chris kezét, aki a fájdalomtól felüvöltött, és elengedte a kezemet.

-Egyszer úgyis igent fogsz mondani. - Ha ezt búcsúzónak szánta, akkor igencsak félresikerült.

Richi megfogta kezem, így sétáltunk ki az autóhoz. Ott azonban nem nyitotta ki az ajtót, inkább szembe fordított magával, hátamat a jármű ajtajához nyomta. Végigsimított az arcomon.

-Mi történt? - A pillantása fogva tartotta az enyémet. - Mert ahogy elnéztem nem azon fáradozott, hogy a kedvedben járjon. - Ezen a megjegyzésén elmosolyodtam.

-Randira hívott. Nem tetszett neki, hogy nemet mondtam. Talán követett, és akkor érkeztél meg te.

Richi felnevetett. Így utólag átgondolva, tényleg vicces volt, ezért én is vele együtt nevettem. Mikor befejeztük, az ajka nagyon közel volt az enyémhez. Lassan közeledett, de én nem tudtam várni. Megtörtem a kettőnk közt lévő távolságot. Megcsókoltam.

Abban a másodpercben minden megszűnt létezni körülöttünk. Csak Richi és én voltunk. Ez tetszett.

***

Richi leállította az autó motorját a motel előtt. Bementünk az előtérbe, aminek a végén csak egy recepciós ücsörgött.

-Egy kétágyas szo... - Kezdte Richi, de én közbevágtam.

-Egy egyágyas szobát szeretnénk.

A lány furcsán nézett ránk, miközben végigmért minket. Talán tizenkilenc éves lehetett, fekete haja félig eltakarta az arcát, valamint egyik kék szemét is. Bizonytalanul ránézett Richire, aki beleegyezésképpen bólintott egyet.

Richi becsukta mögöttünk a szoba ajtaját, én pedig levetettem magam az ágyra.

-Egyágyas? - Ő is mellém feküdt.

-Miért ne? – Fordultam felé.