Rania kíváncsian nézett ránk szőke fürtjei alól. Nem is törődött azzal, hogy szinte felnyársalom a pillantásommal. Végül az igencsak hosszúra sikerült csendet Rania barátja, Salvatore törte meg. Eddig észre sem vettem, hogy Rania mellett ül.
-Nem ültök be, hogy indulhassunk?
-Rania... Nem megbeszéltük, hogy én viszem el Kristent? - Kérdezte Richi, miközben a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
Legnagyobb meglepetésemre barátnőm idegesen beharapta az ajkát, majd bólintott.
-Akkor ott találkozunk. - Azzal el is hajtott.
-Gyere! - Felvettem a táskámat, ami eddig eldőlve hevert a lábam mellett, majd Richi maga után húzott az út túloldala felé.
Az odafelé vezető kétórás úton egész idő alatt az járt a fejemben, hogy vajon miért lett Rania ideges? Elvégre semmi oka nem lett volna rá.
-Kristen, ébresztő! - Hallottam Richit. Álmosan nyitottam ki a szemem, és kérdőn néztem rá. Mellettem állt a kocsi ajtajában. - Elaludtál.
Richi kisegített, majd elindultunk Raniaék felé. Itt megjegyezném, Rania zöld tekintete még mindig csodálkozó, meglepett és ideges volt.
-Rania, miért nézel így? - Kérdeztem már akkor, amikor elég hangosan üvöltött az előttünk lévő tömeg, és a fiúk nem hallhatták, miről beszélünk.
-Miért? Hogy nézek? - Kérdezte hirtelen, amitől úgy éreztem, mintha valami olyasmi aggasztaná, amit el kell előlem titkolnia.
-Leginkább rémülten. - A válaszom hallatán megpróbált az arcvonásain igazítani. Nem sok sikerrel... - Figyelj! Bármiről is legyen szó, nekem elmondhatod.
Ahogy már említettem, eddig mindig értettük egymást szavak nélkül is, de most... Nem tudtam, mi a baja... És be kell ismernem, ez aggasztott.
-Tudom. - Körbepillantott, majd ismét rám nézett. - Most hagyjuk ezt a témát, inkább szórakozzunk. - Ezúttal már olyan volt, mintha az előbb semmi sem történt volna. Ki kell találnom valamit. Nem hiszem el, hogy nincs semmi baja, pedig próbál úgy tenni.
***
Richi a földön feküdt a könyökére támaszkodva, én pedig az ő mellkasán. Szorosan az oldalaim mellett tartotta két lábát.
Mi nem élveztük annyira ezt a bulit, mint Rania és Salvatore. Ráadásul az úgynevezett meglepetés énekes sem éppen az volt, akinek elviselhető a zenéje. Például se én, se Richi nem tartjuk hallgathatónak.
-Menjünk! - Javasolta Richi, mire én lelkesen bólintottam egyet.
Két térdébe kapaszkodva felültem, majd felálltam.
-Mindjárt jövök, csak közelebb állok a kocsival. Addig te maradj itt, rendben? - Egy puszit nyomott a homlokomra, mielőtt elindult. Én még mindig sajnálom, hogy ma este az a csók nem jött össze, de megfogadtam, hogy be fogom pótolni.
-Rania! - Harsogtam túl a tömeget. - Mi Richivel elmegyünk.
-Mi is veletek megyünk. - A szemébe megint visszatért a rémület.
-Nem kell. Ti maradjatok nyugodtan! Majd reggel találkozunk a motelnél, oké?
-Biztos? - Bólintottam. - Rendben, akkor majd ott.
A színpad felé nézett, szemei elkerekedtek.
-Jól látok? Mondd, hogy nem álmodok! Tényleg Chris Payne jön felénk?
Én is abba az irányba néztem. Remek! Már csak ez hiányzott. Nem elég, hogy attól el van szállva, milyen sokan szeretik a zenéjét, és őt magát, akkor még felénk is jön.
-Szia! - Köszönt nekem a szőke hajú, kék szemű Chris.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése