1
hónappal később...
-Boldog szülinapot! - Csókolt meg Richi, miután
belépett az ajtón. Hajában a hópelyhek olvadni kezdtek, így rövid időn belül
tiszta vizes lett a haja. - Mit szeretnél ma csinálni?
-Tekintve, hogy meghosszabbították a téli
szünetet, és a lesifotósok még mindig figyelnek, inkább itthon maradnék. -
Húztam magam után a nappaliban lévő kanapéra.
-Megértem... - Terített kettőnkre egy takarót.
Az elmúlt egy hónapban hiába próbáltam
megszabadulni Chris-től, nem tudtam. Egyszerűen ahol lehetett, ott megtalált.
Lassan kezdtem hozzászokni, hogy az utcán, és az iskolában is rengetegen
összesúgnak a hátam mögött. Ráadásul az újságokban is rengetegszer szerepeltem
Chris-szel.
-Gáz van! - Rontott be a lakás ajtaján Rania. A
cuccait gyorsan ledobta az előszobában, majd beszaladt hozzánk, és leült az
egyik fotelbe. - Kylie most hívott...
Amikor meghallottam Kylie nevét, tudtam, ennek
nem lesz jó vége. Rania három hete ismerte meg a lányt, aki Chris egyik korábbi
barátnője volt, most pedig az apámmal dolgozik együtt.
Richi erősebben ölelt magához, keze pedig fel-le
járt a karomon, mert érezte nem vidít fel, hogy a lány nevét hallom.
-Azt mondta, Chris hamarosan itt lesz nálatok,
mert szeretne megköszönteni téged... - Nézett rám elkínzott arccal Rania. - Próbálta
megállítani Chris-t, de nem sikerült, mert mindenképpen látni akar téged, és
semmiért sem hagyná ki, hogy megköszöntsön...
Én Richi
vállába fúrtam az arcomat.
- Kinyírom! - Suttogtam. - Esküszöm, kinyírom,
csak egy fegyvert adjatok!
-Khm... Azt hiszem, az nem fog menni... - Szólt
olyan hangsúllyal Rania, amiből nagyon könnyen tudtam következtetni az
arckifejezésére.
-Akkor megfojtom... - Richi szorosabban ölelt
magához, és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Nem lesz semmi baj, hallod? El fog menni,
ígérem... - Legbelül sejtettem, hinnem kell neki, ám fogalmam sem volt, hogy
ezt a gyakorlatban hogyan tudná megoldani.
A percek nagyon lassan teltek, miközben a bátyám
és a nevelőapánk is hazaért, és megköszöntöttek. Nekik sem tetszett valami
nagyon az ötlet, hogy Chris hamarosan ideérhet, de hát... Ez van, nincs mit
tenni.
Talán fél óra telt el így, mikor hallottuk, hogy
egy autó állt meg a ház előtt. Richi finoman arrébb tolt, amikor az illető
kopogott. Felkelt, és ment ajtót nyitni. Szemében láttam az elszántságot, így
egyből utánamentem én is, mielőtt tényleg valami hülyeséget csinálhatna. Richi
háta mögött álltam, mikor az ajtó kitárult.
Valóban Chris jött. Arcán hatalmas mosoly ült,
szemei csillogtak, haján pedig látszott, nem rég jöhetett a fodrásztól.
Már majdnem megszólalt, amikor Richi hirtelen
megütötte.
