Richi az ablaknál állt, és csak egy alsónadrág
volt rajta. Néztem, ahogy a nap fénye megvilágítja izmos felsőtestét, és ahogy
a vízcseppek megcsillannak a hajában.
Egyszerűen gyönyörű látvány volt. Hirtelen magam
sem tudtam felfogni a dolgokat. A világ legjobb pasija az enyém volt, és az
elmúlt éjszaka lefeküdtem vele. Jobban belegondolva régóta vártam már arra,
hogy Richivel együtt legyek. Régóta szerettem már.
Én az ágyban feküdtem. A takaró teljes körém
csavarodott, így mozdulni is alig tudtam. A következő pillanatban Richi
mosolyogva fordult felém.
-Látom, már jobb kedved van. - Ült le mellém.
-Egy ilyen éjszaka után... - Forgattam a szemem,
majd közelebb húztam magamhoz Richit, és megcsókoltam.
-Öltözz fel! Addig én csinálok egy kis reggelit.
Amíg Richi a konyhába indult, én elmentem
lezuhanyozni, majd felöltözni. Végül nem a saját ruhámat, hanem Richi egyik
rövid ujjú ingét vettem fel.
Amint elindultam lefelé, hallottam, valami
odalent hangos csörömpöléssel ér földet. Amikor beléptem a konyha ajtaján,
Richi épp az üvegszilánkokat szedegette fel a földről.
-Csinos vagy. - Mondta széles mosollyal, amikor
meglátott.
Reggeli után segítettem Richinek elmosogatni,
majd elpakolni. Mikor végeztünk, és visszamentünk az emeletre, Richi magával
húzott az ágyra.
Karjaimat a nyaka köré fontam, úgy csókoltam.
Mialatt elkezdte kigombolni az ingen lévő gombokat, végigcsókolta a nyakamat.
Lábaimat a dereka köré fontam, miközben egyik kezem végigsimított meztelen
mellkasán.
Ám legnagyobb sajnálatunkra abban a pillanatban
megszólalt a telefonom. Először még nem akartam vele foglalkozni, de csak nem
akart szűnni erőszakos csörgése, így felvettem. Miközben beszéltem, Richi
továbbra is nyakamat csókolgatta.
-Igen? - Szóltam bele.
-Kristen, kislányom, nem jönnél haza, hogy
megbeszéljük a dolgokat? - Hallottam meg apu hangját.
-Haza? - Háborodtam fel. - Tudtommal te nem
velünk laksz, és nem is ismerjük egymást...
-Épp ezért jöttem. - Kezdett bele. - Meg akarlak ismerni titeket...
-Csak tudod, ez engem hidegen hagy. Nem vagyok
rád kíváncsi. - Azzal letettem, majd kikapcsoltam a telefont.
-Nem akarsz neki egy esélyt adni? - Érdeklődött
Richi a szemembe nézve.
-Nem. Az esélyt megkapta, csak már nagyon régen
eljátszotta.
Ezután Richivel tovább csókolóztunk, és nem
érdekelt minket semmi. Ez volt az egyetlen hely, és az egyetlen ember, aki most
meg tudott nyugtatni, és segített ellazulni.
