-Jössz ma este? - Kérdezte Rania, miközben valahonnan a nagy tömegből előkerült.
-Hova? - Értetlenkedtem.
-Nem emlékszel? A koncertre. Tudod, amit apu rendez.
-Jaj! - Csaptam a homlokomra. - Arra, amelyikre belépőt is szerzett a színpad mögé? - Bólintott. - Bocsi. Teljesen kiment a fejemből. Persze, hogy ott leszek.
-Képzeld! Lesz egy meglepetés énekes is.
-Ki? - Amint megkérdeztem, egyből meg is bántam. Erre a koncertre se voltam kíváncsi, de nem akartam megbántani Raniat.
-Fogalmam sincs. Apu nem árulta el. Csak annyit mondott, hogy én is nagyon szeretem.
Lassan odaértünk az ezüstszínű Volkswagenjéhez. Beült, de mielőtt elhajtott volna, még közölte, hogy este hétre nálunk lesz.
Én is elballagtam a kocsimhoz, ami a parkoló másik végében állt. Be akartam ülni, amikor valaki hirtelen leöntött egy nagy adag vízzel. Megfordultam. Jack Hart állt mögöttem, a kezében pedig egy mostanra üres vödröt tartott.
-Sajnálom, Kristen. Fogadtam Richivel. Vesztettem. - Fejével a felénk futó testvére felé bökött.
-Látom sikerült. - Nevetett Richi, mikor odaért hozzánk, majd felém fordult. - Nagyon haragszol?
Mivel már ősz közepe volt, a szél is hidegen fújt, én pedig fáztam.
-Hát... - Itt egy pillanatra hatásszünetet tartottam. - Ha tudsz adni valami száraz cuccot, akkor nem.
-Ez megoldható. - Richi intett, hogy kövessem.
Visszamentünk az iskolába. Jack úgy döntött, inkább hazamegy, szóval csak ketten voltunk. Richi szekrényéből előkerült egy fekete melegítőnadrág és egy fehér póló. Mikor kijöttem a mosdóból Richi barna szemei kíváncsian mértek végig.
-Na, milyen? - Kérdeztem.
Az ujjai beletúrtak fekete hajába. Csalódottan csóválta a fejét, majd intett, hogy forduljak meg.
-Szóval? - Erősködtem.
-Nekem tetszik. - Mondta végül. Mindig is tudtam, szeret viccelődni. Ezúttal sikerült engem is megtréfálnia.
-Mikor adhatom vissza?
-Ráér. Nekem nem fog hiányozni.
-Hazavigyelek? - A vizes cuccaimat egy szatyorba tettem, amit szintén Richitől kaptam.
Láttam, jól meglepte az ajánlatom.
-Csak mert Jack elvitte a kocsidat. - Magyaráztam.
-Ebben az esetben elfogadom.
A kezét a vállamra tette, közelebb húzott magához, és elindultunk kifelé. Mielőtt beültem az autóba, a szatyrot bedobtam a hátsó ülésre a táskám mellé. Richi egész úton csendben volt. Valamin nagyon elgondolkozhatott, ugyanis még akkor is maga elé bámult, amikor megérkeztünk.
-Ó! - Mondta, mikor észrevette, hogy a kocsifelhajtójukon állunk. Hátranyúlt a cuccáért, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Még egyszer bocsi. És kösz a fuvart.
Kiszállt, de mielőtt becsukta volna az ajtót, vigyorogva rám nézett.
-Majd este találkozunk. - Meg akartam kérdezni, hogy érti, viszont már becsukta az ajtót, és pár pillanat múlva eltűnt a bejárati ajtón.
